365 napja ilyenkor lassanként indultunk vissza a Metalfestről. Olyan jó volt!!! Ezt is köszönöm Kiscica!:)

Tavaly ilyenkor - na jó nemrég - értem haza egy csodás hétvége után... :) Nem felejtem, mint ahogy azt sem, amit küldött üzenetben!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!! Csodálatos volt Kiscica!!!

Nem feledlek!

Ápr29. tavaly... Csoda... Ápr30, azaz ma egy éve maga a GYÖNYÖR!!! Köszönöm Neked! Légy jó, sok sikert!

Aki vagy, és aki nem... Te, aki szeretsz, és mégsem... Aki engem akarsz és mégsem... Aki gyűlöl, és aki imád... Akiért élek, és akiért meghalok... Akivel vitázok, és akit megértek... Aki nem ért meg, és mégis... Aki az enyém, és nem az... Aki melletem vagy, de nem vagy itt... Aki sikít ha meglát,de csendes... Aki bennem van, és én is benne... Nincs lelke, de az mind az enyém... Nincs lelkem,de csak a Tied... Akit látok minden nap magam mellett, de csak álmaimban... Akinek virágot adok, csak, hogy adjak... Akitől mindent elvárok... Akitől nem várok semmit... Akiért lélegzem... Akit ölelek, és aki eltaszít... Aki ölel, de ellököm... Aki néz,de nem látom... Akit nézek, de nem érdekli... Aki szép,de mégis szebb kell... Aki szépnek tart,de nem kellek neki... Akivel jó az együttlét,de lehetne jobb... Akinek jó velem,de mégsem... Aki angyal, és mégis démon... Akivel együtt élnék,de nem tudok...

Merre jársz, mondd?! Ki vagy Te? Megismersz-e, ha meglátsz?!

Senki sem pótolhatatlan... Sokszor mondta nekem, hogy én vagyok az aki, de ma ismét láttam őket... Többet tud adni Neki, mint én valaha is tudtam... Mindig is ez a dolog zakatolt a fejemben, mióta voltak komoly párkapcsolataim... Most is ezt érzem... Nagyon kevés vagyok ahhoz, hogy egy Hölgyet meg tudjak tartani... Fizikálisan, szexuálisan, anyagilag...

Az exek mást állítanak, de mivel megbántani nem akarnak, ezért EZT állítják...

Mindegy...

Életem legdurvább levele volt... Nem azért, mert azt szeretném, mit leírtam, hanem mert durvaságra általában durvaság a válasz... Keserű is vagyok, hiszen elméletileg mindketten az eddigi életünk legszebb részét éltük meg egymás mellett, büszke is vagyok, hogy nem mással tapasztalta meg azokat, amiket, és dühös is vagyok, hogy "csak úgy" elfelejti... Az újracsinálás utáni dolgok CSAK az én hibámból jöttek létre...

"Lesz más, lesz jobb..." szól a mondás... Igazából engem ez a nyers "szarok rád, hisz' szakítottunk..." dolog basz haza... A kis hülye 2 éve nem kap munkát... Én tartottam benne a lelket... Ahogy írta az egyik bejegyzésében idén télen, hogy az ottani életéhez tartozom, hiszen amióta elkezdte az ÉLETÉT én ott voltam... Hát, ha máshogy nem, akkor online beszélgetőpartner, illetve később komolyabb kapcsolat... Saját magammal hasonulnék meg, ha tényleg szarnék a fejére... Nagyon jól tudja Mónika kapcsán, hogy én mindig, mindenkinek glédában állok, akik számítanak... Katinka pont ilyen... Tudja, hogy mennyi mindent jelent nekem, hogy mennyi új döntést hoztam mellette, és mennyi pozitív korreláción mentem keresztül... ja, és nem tárgyalnám ki, hogy mennyi új dolgot tapasztalt Életem Értelme mellettem... Bár, ez egy blog, ami magamnak íródik, de ezek megmaradnak az "elmém" rejtett zugaiban, mikre majd egy csendes percben, órában egy kávé, sör, vagy adott esetben ásványvíz felett egymagam elmerengek akármelyik napszakban...

Ja, és, hogy miért írtam le mindezt?! Mert rosszat kívántam, tapló/trágár voltam egy olyannal szemben, aki egyébként pont az ellenkezőjét érdemli... akár párkapcsolatban vagyunk, akár nem... Sajnálom, de szoktam így érezni magam, hogy azokat bántom, akik a legkevésbé érdemlik meg...

Alapvetően klassz napom volt ma, bár tegnap picit "elfáradtam":D... Nem is azért írok most, mert, szomorú vagyok, mert a mai napon nincsen miért szomorkodnom... Régen látott ismerősökkel találkoztam ma, jó is volt!:)

Viszont, hazafelé jövet esett le, hogy nincs kizárva, hogy augusztus végén/szeptember elején látom Őt utoljára... Nem akarom elveszíteni!!! Ezt most nem csak olyan értelemben írom, mint egy szerelmes pasi, mert a második esélyt nem tudtam kihasználni... Nem erről van most szó! Mint egy értékes embert/lelket nem akarom elveszíteni! Persze... Sok minden függ attól, hogy hogyan viselkedek Vele ezek után, ennek ellenére rettegek, hogy ha visszautazik, akkor sosem látom többet!:( Itt most arról van szó, hogy voltak már hullámvölgyek, és szakítások az életemben, de - hála az aktuális Hölgyeknek - a mai napig így, vagy úgy, de tartom a kapcsolatot velük, mint barát...:) Ami sokkolt, hogy többször említette az ismerettségünk/kapcsolatunk 3 éve alatt, hogy valószínűleg külföldön marad, ha befejezte az egyetemet... Összeköltözhettem volna Vele, de... Nem is ez a lényeg...

Az a lényeg, hogy, ha visszautazik, talál magának munkát, új kapcsolataot, akkor elképzelhető, hogy sosem látom viszont... Sajnálnám, TISZTA SZÍVBŐL!!! Mindegy, hogy kit kihez sodor a sors, de az életem egy meghatározó pontja, és nem tudom csak úgy elfelejteni! Megadatott az a kegy, hogy tudok kötődni a régebbi állomásokhoz, bármikor tudunk találkozni, beszélgetni, segíteni egymásnak/egymáson...

A tudtán kívül olyan segítséget nyújtott nekem 3 éve, hogy azt nem lehet szavakba önteni... EZT sosem fogom elfelejteni Neki!! Ezért fájna, ha nem látnám viszont többet! A mosolyát, a gyöngyöző kacaját,a kis nyüzsgő/pörgő személyiségét... Vele is szeretném ezt megoldani...

Remélem nem nekem lesz igazam Kiscica!

Ez itt nem a reklám helye...:D próbálok mindent pozitívan szemlélni, ennek ellenére nem vagyok jó passzban. De, ha a Keldian-t hallgatom, szinte szétszakadok belül... :) Nem esik jól semmi, de, ha meghallom ezt a 2 norvég figurát, akkor egyrészt majd' elsírom magam (:D), másrészt tényleg egy másik/jobb univerzumban találom magam... :) Hihetetlen!!!

Nem jó ez így...

Sok minden nem jó... A tegnapi este kicsit arculcsapott... Persze, Vele is beszéltem mert hiányzik, szeretem és nem tudok valami matt elszakadni Tőle meg miegymás, de most igazából nem ez a gondom, nem ezt akarom kivesézni! Atyámmal töltöttem egy rövid időt, és rádöbbentett, hogy mennyire hedonista, felelősségtelen életet élek időnként... Ez most konkrétan az elmúlt fél évnek szólt, de voltak régebben is ilyen húzásaim. Szórom a pénzt, nem foglalkozok semmivel, csak megyek a vakvilágba egyik napról a másikra élek...

El kéne gondolkodnom, hogy valamilyen szinten megváltozzak! Mert AKAROK! Mert KELL!! Magam miatt, mások miatt is... Hogy büszkék legyenek rám mások, és én is büszke lehessek magamra!

Nem is tudom, hogy mi lenne velem a Városliget nélkül... Bár otthon tele van a hűtő kajával, az egyik kedves helyemre beültem ebédelni. Dohány ugyan nuku, de hirtelen ötlettől vezérelve megtettem. Jó volt!:) Csak ültem, ettem, ittam egy korsó sört, nézelődtem a Ligetben, bambultam... :)

Vannak más kerületekben is parkok, de ez valahogy más... Személyesebb...

Ez alatt nem konkrétan a gyönyörű emlékeket értem csak, hanem az egész miliőt!

Ez a hely sok minden miatt fontos nekem! Persze, boldog órákat/napokat/heteket töltöttem már én sok helyen, itthon és külföldön egyaránt, mikre most is szívesen és boldogan emlékezem. Talán, mivel egy laza 15 perces sétára van itthonról 5 éve, egyébként 30-40 perc volt,mikor, Újpesten éltem, itt sok minden történt már velem.

Szerelem, ölelés, csókok... Bulizás,koncertek, duhajkodás... Magányos séták,elmélkedés, zokogás... Meglepetések, hétköznapi dolgok... Esküvők,gyász... Vidámság,bánat, munka és kikapcsolódás...

Pillanatnyi ismerettségek és hosszabb-rövidebb kapcsolatok/barátságok kötődtek már itt részemre.

Szóval, mondhatni, az életem egy meghatározó helyszíne már 15 éve.:) Szerintem ezért szeretem!:)

Ja, és itt feltűnés nélkül nekitámaszkodsz egy fának, amiben hangyák laknak, és későn veszed észre! :D

Furcsa dolog ám, a blogírás... Személy szerint - és ezzel szerintem nem mindig vagyok egyedül - az esetek zömében csak akkor kezdek neki, ha valami rossz dolog ért, máskülönben a kellemes, kedves, vagy vicces dolgokat nem írjuk le...

Miért? Nem tudom... Talán azért, mert, ha úgy érezzük boldogok vagyunk, akkor nincs szükség napló vezetésére, mert minden gördülékeny, minden rózsaszín, és ezeket feleslegesnek tartjuk leírnui...

Ha meg bánatunk van (párkapcsolat, pénzügy, munka, betegség, halál,stb.) és a környezetünket nem akarjuk ezzel terhelni, vagy nem kívánunk beszélni róla, beindul az ember keze, ujjai...

Pedig történnek vidám, szép és boldog dolgok is ám az életben! Egyszer-egyszer írtam ilyeneket is. Nem mondhatni, hogy megbántam, csak érdekes, hogy személy szerint inkább keserű dolgokat írok, vicceset, elgondolkodtatót, vagy éppen jó és kedves dolgot igen csak keveset!

Pedig 10 perce történt... Deák tér, 47 - 49 - es villamos végállomása... Lepukkant punk, K.-nak tetszett volna - na nem a megjelenése, hanem az életstílusa miatt... :D - be volt állva, mint a gerely, és mindenkihez odalépett, de nem tarhált, nem akart ártani senkinek sem, csak ökörségeket beszélt... :D

Önmagában az ember így rendben is volt, nekem csak az életvitele fura... Bár, lehet, hogy neki van abban igaza, hogy nem dől be a szokásos konvencióknak, mint mondjuk én, vagy mások... :)

Később történt... Westend... A Hölgyemény lehetett kb.15-17 éves, de METALFEST 2011 official T-shirt volt rajta!

Klassz!;)

Sokat jegyzeteltem ma, de most nincs erőm leírni... Le vannak írva... Egy adag magánélet, egy adag "izé"-vel fűszerezve... Ha nem tudok aludni éjjel, akkor valamennyit írok, ha meg alukálok, akkor is meg lettek örökítve kivételesen a gondolatok...:D

Enchanted!

Napfény, meleg, autó, utazás, vezetés, együttlét, vacsora, hmmm... :), alvás,ébredés későn, hmmm :),autózás, séta, beszélgetés, séta, autózás, vacsora, Bacchus gyümölcsének élvezete, hmmm... :), ébredés, séta, ebéd, napozás, beszélgetés, hmmm...:), pihenés, beszélgetés, utazás...

A hétvégém szavakban...

Raistlin is ledobta volna a fekete köpenyt ezen a hétvégén...

KÖSZÖNÖM!!!

Ilyet még nem láttam!:D

Klasszikus, XX. század eleji kisföldalatti közlekedett délután...:) Sajnos, zártkörű rendezvény volt, a BKV-s néni totál aranyosan közölte, hogy ne is siessek!:D

Nem vagyok a zászlóhordozója a BKV-nak, de ez 30x év után kellemes pillanat volt...:)

Leírhatatlan szinte ami belül folyik... Száguldoznak bennem az érzések/érzelmek.Vágy, kíváncsiság,félelem,izgalom,stb...

Szeretném, ha jól sikerülne! NAGYON!!! Nem tudom mi lesz,hogy lesz, milyen lesz, és hova jutunk. Semmit sem tudok... Talán legbelül azt szeretném, ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, és ha nem is azt állítani vissza, ami nemrég volt, azt ami régebben volt... A pici izgalom, a tudat, hogy vonzódunk egymáshoz, de nem teszünk lépéseket...

Remélem nem lesz csalódás egyikünknek sem!

Miért van az, hogy mindent én teszek tönkre? Miért nem vagyok jó senkinek sem? Miért van az, hogy aki valaha imádott, most már gyűlöli, ha csak egy Kálmán nevet meghall? Miért vagyok egyedül? Miért kell nekem mindig pofonokba belefutni? Miért nem tudok normális kapcsolatot kiépíteni? Miért bengem szivatnak meg folyton? A sok miért...

Miért vagyok naív, és ragaszkodó?Miért nem tudok előre menni?Miért érzem úgy, hogy egyedül, és magányosan fogok felborulni??iért szarik rám mindenki? MIÉRT?!

SZERETLEK!!!

Hogy miért? Sok minden miatt! Lehet akár féltékenységre hivatkozni, mert a pakliban természetesen benne van, holott semmi jogom ezt érezni már! De igazából most esett le a fő ok... Úgy érzem, hogy csak másod vagy huszadhegedús vagyok egy olyan játékban, amit játszunk... CSAK azért keressük egymást mert Neki nincs jobb dolga, de abban a pillanatban, ahogy valaki füttyent, máris mehetek a levesbe... Rossz érzés ez! Nagyon rossz! Ezért van az, hogy mindig, mikor belemelegednénk a társalgásba, és menet közben közli, hogy megy máshova, rögtön megváltozok...

Nem jó ez így... És nem azért mert nincs joga jól érezni magát, hanem részemről nem jó!

Változni kéne! El kéne fogadni bizonyos dolgokat, meg kéne érteni bizonyos dolgokat!!

Türelmes embernek tartom magam, de időnként be kell látnom, hogy egyáltalán nem vagyok az... És ez nem jó így! Se nekem, másoknak meg depláne!

36 éves leszek nemsokára, és időnként mégis úgy viselkedek, mint egy kis taknyos kölyök... És, ha valaki ezt a szerelem számlájára írja, azt felpofozom...

Kedd volt...

Szép idő, verőfény,napsütés,nagyon kellemes, meleg idő... Egyik sárkányos pólómat húztam magamra... Rövidnapos voltam... Kb. dél környékén indulhattam el... Először Újpalotát céloztam meg, mert Mónikának vittem növénykéket... Negyed egy környékére érhettem oda, felhívtam lejött... Magamon is meglepődtem, mert nem húztam az időt, mint régebben, hanem amint lehetett leráztam... Még, kérdezte is, hogy miért nyüzsgök, miért nem maradok még egy picit... Nem válaszoltam konkrétan, mivel nem akartam semmit sem "elkiabálni" csak szimplán közöltem, hogy még dolgom van...

Útnak indultam... a 30-as on mentem... Gyöngyös határán megálltam a benzinkút mellet, és onnan telefonáltam... Hát, jött a leszúrás:D "Miért nem előbb szoltál, így nincs sok időm felkészülni...!":D Mindegy is volt... Elnavigált a kitűzött utcáig, leparkoltam, rágyújtottam... Egyszer csak pár perc múlva megjelent... Remélem sok minden nem futott át az arcomon még akkor... Összeölelkeztünk... Így maradtunk fél percig, majd bátortalanul megfogtuk egymás kezét, és néztük egymást pár másodpercig... Ott volt végem!

Az egyik kedvenc helyére ami nagyjából nem volt egészen fél óra, elautóztunk, majd sétáltunk... Élveztük egymás társaságát, és beszélgettünk... Megtaláltuk azt a helyet, mit keresett... Leültünk egymás mellé, egy meredély szélén... Beszélgettünk tovább, majd bátortalanul kérdeztem Töle valamit... "Most, én döntsem el?!" érkezett a válasz. Végül elcsattant az első csók! FINOM volt, vágytam már rá! Ahogy szétváltunk, közölte:"Nem ezt akartam..." Válaszom:"Kööösz!" Nevettünk...:)

Beszélgettünk még, sétáltunk még, végül visszafelé indutunk a parkolóhely felé... Van ott egy kis tavacska, ott is sétáltunk... Ittunk egy üdítőt, autóba be, vissza Gyöngyösre... A főtértől pár méternyire parkoltam le, és még ott is egy pici séta... Öleltük egymást folyamatosan... Sajnos, indulnom kellett hazafelé...

Hazavittem, menet közben említette, hogy egy riportot szeretnének Vele készíteni este.Hazaérkeztem. és nem bírtam ki, küldtem üzenetet! BOLDOG VOLTAM!!! A váélasza beleégett az agyamba... "Most sétálok haza az interjúról, és azt érzem, hogy nagyon hiányzik valaki mellőlem..."

Azt hiszem, ez volt az a pont, mikor végleg megadtam magam belül!

Hétfő lehetett, ha az előtőre azt írtam, hogy vasárnap... Semmi extra nem történt, azon kívül, hogy vásárlás és főzés... Illetve igen! Nem fértem a bőrömbe... Izgatott voltam... Kajagyártás közben végleg elveszítettem a törelmem... Arra nem emlékszem, hogy hívtam, vagy üzenetet küldtem-e Neki, de valamit tettem...

A válasza az volt:" Hogy Maga milyen türelmetlen..."

Az voltam... Nagyon is az, mert... De, hál' Istennek nem változtatta meg a programját, és a hozzáállását! Megbeszéltük a hozzávetőleges időpontot, és a helyszínt... Gyöngyös...

Még mindig nem tudtam, bár sejtettem, hogy mi lesz a vége, de izgultam, de mégis nyugodtan telt a napom, és nyugodtan aludtam... Ez így marhaság! :D Igenis, izgultam, csak a lelkem nyugodott meg egy picit... Holnap, talán...

Folyt.köv. 

Hát, nem is tudom, hogy célszerű-e írni... Vagy publikussá tenni... Azért írom le, mert ameddig ilyen az életem, és nosztalgiázni szeretnék, jó lesz elolvasni! Hogy miért osztom meg? Nem tudom...

2 éve(24 hónapja, 730 napja) történt...

2009. ápr. 12.

Ha jól emlékszem Vasárnapra esett... Koncertre mentünk a Többiekkel... Sonata Arctica volt a főzenekear!:)

Szokásomhoz híven nem töltöttem le a teljes munkaidőt... :D Lefalcoltam, a kocsmánál egy-két sör és átsétálás a PeCsához... Szép idő volt... Menet közben az akkori ifjú Titán - aki nálunk segített akkoriban, azóta Ő is vakvágányra tévedt:D - felhívott, hogy ez, meg az, meg ilyenek történtek... Ahogy beszéltünk csippant a telefon, gondoltam, a kevés rendelkezésre álló kredit miatt... HÁT TÉVEDTEM!:)

Ő írt egy üzenetet... "Tudod, azon gondolkodom, hogy miért is várjunk azzal a hívással, ha már most itthon vagyok!:)" Ez jelent meg a kijelzőn. Nagyot dobbant a szívem! Felhívtam... Csacskaságokról beszéltünk (Gyöngyösön voltak, a telek végén levő magaslesen ücsörgött, és rám gondolt, ezért írt, utazás, lehetséges randi, egymás szokásos "húzása"), de jó volt hallani a hangját, miközben támasztottam a bejáratnál a korlátot... Nehéz volt bontani a vonalat - részemről legalábbis - de megindultak az arcok befelé... Hát, a zenéért sok mindent...:D

Jó, NAGYON JÓ volt hallani a hangját... Azt tudom, hogy még este írtam Neki üzenetet, hogy örültem volna, ha ott lett volna velem... A válasza az volt, hogy megtehette volna, hisz' délután kettőkor fogott talajt... Mármint a repülőgép ferihegyen...:D

Remélem, sosem fogom elfelejteni...

Holnap. folytatása következik...

Sokszor, sok ember könyvelt már el szívtelennek... Talán nem ok nélkül, bár, ha mindent a nyakamba vettem volna az elmúlt 15 év alatt már nem lennék az élők sorában!Profiként próbáltam/ok cselekedni! Láttam már sok mindent... De, a mai az odacsapott! Hogy miért?! Nem tudom... Lehet, hogy az elmúlt hónap eseményei hozták, lehet, hogy jobban kötődök egy "szutykos" állathoz, mint kéne! Nem tudom... Amit tudok, hogy megilletödtem... Legszívesebben belefúrnám a fejemet a hajába, a nyakába, a keblei közé, és elmondanám mit érzek...

De, igazság szerint magam sem tudom... Csalódottság, kúzdés, rád9öbbenés... Még él, de szerintem ez nem küzdés, hanem agónia! Szar volt látni ezt egy majd' 4 tonnás állattól...

Vasárnap jobban megnyíltam, mint ahogy illett volna, de sebaj!:D

Elgondolkodtam ismét a "sors" címszóról... Két hasonszőrü lélek, és nincs együtt... Pepitában, ugyan, de ugyanaz a bajunk! Nincs senkink... Ilyenkor miért nem tud kegyes lenni a sors?!

Szerintem azért, mert sors nincs... A cselekedeteinket magunk alakítjuk... Ki így, Ki úgy...

Ma a kisgöldalattin egy hasonszőrű figurával utaztam, mint én... :) Stílus stimmelt, csak a korosztály nem... Volt rajta fonott karkötő... Eszembe jutott, hogy hányszor mondta nekem, hogy "Annyira jól állna Neked egy karkötő*/karlánc..."

Viseltem volna biz' Isten...! Csak hát...

A "vágy villamosa" nem volt bent a "parkolóban" ezért irány a Randevú presszó, egy pohár sör rendel... faszikém támastja a pultot, majd kiböki a haverjainak, hogy "Fiam született!" Dolog... Kérdezték, hogy hol... Csalafinta a válasz... :D GYÖNGYÖSÖN!!! A koma is gyöngyösi... EZT NEM HISZEM EL!!!:D

És, végül... Szerintem most két éve, hogy a máig használt becenevet először írtam Neki...:)

"Think about, all the good in your life - iit's only temporary..."

Egy bejegyzésem lesz, mert a másikat én is megtartom magamnak... Sosem lesz ilyen többet, hogy ennyire nyíltan írunk/írtunk arról, hogy mindketten olvassuk a másik életét... Ő is megtartott magának valamit, én is meg fogok... Ennyi... Jőjjőn, aminek jönnie kell!:D

Ismét hamarabb léceltem le.:) Hogy miért?! Nem tudom... Amit tudok, hogy nem találom most sehol sem a helyem...Ha megérkezek A-ba, akkor 30 perc múlva B-ben szeretnék lenni... A mostani stáció nálam már csak ilyen "tünetekkel" jár!:D

Ismételten, a Dunapart-Güdör vonulatot céloztam meg! Nem tudom miért... Illetve tudom... Talán azért, mert a hócipőm tele van a városligeti kocsmázással, illetve azzal, hogy ott iszom le magam és sehova máshova nem megyek...:( Ezt Ő nem tudta megérteni soha... Nem baj, hiszen Ő meg az elműúlt 3 évben ritkán van ebben a miliőben, hiányzik Neki... Akkor honnan is írok? Hát, ismét a Dunapart-Gödör-klub vonulatra irányultam...

Illetve itthon vagyok már, de ismét tanultam valamit Tőle... Papír és ceruza sok mindenre hasznos...

Visszatérve a Városligetre... Nekem még hullafáradtan is sokkal többet jelentett Vele egy hazaséta, mint... És ismét zúdulnak az emlékek! Nem jó! Illetve az, de nem hasznos...!Emlékszem, mikor meséltem Neki a múltamról,egy-két alkalommal megsértődött, illetve nem esett jól Neki a dolog. Mondtam akkor, hogy:"Minél több időt t9ltünk egymással,a múltbeli dolgok el fognak halványulni, mertr MI MOST élünk, MOST vagyunk együtt!"... És, most konkrétan ez a bajom!! Az a SOK jó, és ÉDES-KEDVES dolog el fog sikkadni... Nem fogunk rá emlékezni... Vagy nem ÚGY, ahogy történt,vagy ahogy AKKOR éreztük... Csak egy megfakult emlék lesz, semmi több... Ha egyáltalán még emlékezni fogunk rá... Nem tudom, hogy fogunk-e egyáltalán... Egyik kollegám említette nemrég: " Tudod, Kálmus, 30 éve vagyok házas, van 2 gyerekem, és 4 unokám. Jól érzem magam az Asszonnyal, DE... a 40 évvel ezelőtti SZERELMEMRE egyre többet gondolok! Na nem azért, mert nem érzem jól magam a Családommal, és az Asszonnyal, hanem..."

És, ettől félek... Olyat adott, olyan a tmegjelenése, és a teljes személye, aminek mindig is képzeltem a jővendőbelimet...

Balgaság lenne azt gondolni, hogy nem lesz másik...

IRGALMATLAN NAGY ökörség lenne ezt előre eldönteni, kijelenteni...

Lesz! Tudom, hogy lesz! Remélem, hogy lesz...

És, itt van a második bökkenő... MIKOR? 2 pokoli év (na jó, csak másfél, M. után...) és BEROBBANT az életembe Katie-Meredith!

Nem tudom milyen indíttatásból vettük fel egymással/vettem fel Vele a kapcsolatot MSN-en... Nem is lényeg! Volt előttem is kapcsolata, és lesz utánam is, ahogy ez vica-verza igaz...:D

DE, EZ, olyan hirtelen jött... Nem zudom mit látott meg bennem... A külsőm biztos nem lehetett erény (vagy ki tudja?! :D), a lelkem? Talán... Ennyre sosem veséztük ki... Sokszor említettem, hogy "Nem értem, hogy mit keresel mellettem..." Egy "Ne légy buta, és csitt"-el MINDIG megnyugtatott! Ellenben, a mai napig még mindig nem tudom mi hozott minket össze, mi fogta meg őt a személyemben... Titok marad valószínűleg örökre...

A külsőm?Nem hiszem... A stílusom? Hát, időnként vannak jó pillanataim, de nem hiszem... Akkor mi?! Ezt volna jó tudni, mert egy jövőbeni kapcsolat reményében EZT/AZT kéne visszaszereznem magamnak...

Ha már itt tartunk, miért van az, hogy folyamatosan RÁ gondolok? Azt hiszem sejtem/tudom... Mert nincs más... Mert nem kellek senkinek, még Neki sem... Vagy, ha mégis, akkor vagy nem találkozunk, vagy nincs meg a szikra... Szerintem EZÉRT IS ragaszkodok még mindig hozzá... Bár nem kéne... Segít, hogy ne tegyem... SOKAT segít, SZÍVBŐL próbál segíteni... Ebből viszont nem lehet jövőt építeni! Sokat gondolkodtam az elmúlt negyed év történésein... Miért írok Neki, miért nem tudom elfelejteni, miért az emlékeimből élek, miért ragaszkodom még Hozzá, mikor már elváltak útjaink?! A válasz nem egyszerű, de mégis az...! ILYEN VAGYOK++ EZ NEM MENTSÉG, NEM MAGYARÁZAT, hanem TÉNY!!! Ilyen vagyok, mert nem érzem magam a NŐK bálványának, és eddig mindig engem dobtak, én senkitől sem köszöntem el...

Hogy miért?! Talán azért, mert MINDIG a fiatalabb korosztály játékában voltam benne... :( Úgy néz ki, ez az én keresztem... Talán, M. leehetett volna egyedül az, akivel közös életünk konkrétan lehetett volna, de kiderült, hogy SOK MINDEN nem smakkolt közöttünk! A célok, a tervek valamennyire egyeztek, csak az odavezető út nem volt közös...

K.? Hát, nem tudom... Szerintem ugródeszka kellett Neki, bár a mai napig érzem, hogy komolyan gondolta velem...Jól kijöttünk volna... Testileg, lelkileg, életmódilag... Volt 2 hetünk, amit konkrétan egy fedél alatt töltöttünk - szó szerint - és volt sok közös dolgunk... Kiegészítettük egymást!

Hogy ezeket miért is írtam le? Mert NAGYON TELE van a hócipőm, mert abszolút reménytelennek érzem az életem... És remény/álom nélkül nincs ÉLET... Álmai, vannak... Sok álmom van... Többek között, hogy remélem megtalálom - illetve REMÉLEM -megtalálom ŐT... Aki tetszik,(Katinka az etalon) és aki odaadó(ismét K.), akivel egy húron pendülünk sok mindenben(ismét K.), és aki nem fog megunni(itt hibádzik a dolog...)

"Ami nem öl meg, az megerősít" De sokszor, és sokan mondták már,,, Sokan túl vannak már ilyenen, de ÉN csak egy alternatívát látok magam előtt a felejtésre... Legszívesebben Ő, vagy másik partner... Sok a szeretethiány... Az elműlt négy évben, de az elmúlt kettőben frankón megtanultam/megszerettem... értékelni az érintést, a csókot, az ölelést, és még sok minden mást... NEKI köszönhetem!!

Meg azt is, hogy füzetet vittem magammal délután, és ezeket menet közben le tudtam jegyezni...!:D

Szeretném, hogy jöjjön, VÁROM, hogy öjjön egy újabb Hölgy, akinek ismételten odaadhatom a lelkem...

Addig e nélkül csak "élőhalott" vagyok...