Nem is tudom, hol kezdjem, annyi gondolat kavarog a fejemben... Inkább egy metafórával kezdem... A kapcsolatunk olyan mint egy vihar... Érzed. hogy közeleg valami... Valami komoly... Először csak a feszültséget érzed, hogy van valami a levegőben, utána a villámokat látod, bár még nem…

Írok, talán így jobb lesz...Zokogok közben... Hiányzik...Ezt a fórumot is Ő ajánlotta... Talán így jobb lesz...Szerintem még szerelmesek vagyunk egymásba Kiscicám! Itt le merem írni...Szerintem van közös jövőnk... Így senki sem toppant be az életembe, ahogy Te tetted!!! Tarolt…