Hát, nem is tudom, hogy célszerű-e írni... Vagy publikussá tenni... Azért írom le, mert ameddig ilyen az életem, és nosztalgiázni szeretnék, jó lesz elolvasni! Hogy miért osztom meg? Nem tudom...
2 éve(24 hónapja, 730 napja) történt...
2009. ápr. 12.
Ha jól emlékszem Vasárnapra esett... Koncertre mentünk a Többiekkel... Sonata Arctica volt a főzenekear!:)
Szokásomhoz híven nem töltöttem le a teljes munkaidőt... :D Lefalcoltam, a kocsmánál egy-két sör és átsétálás a PeCsához... Szép idő volt... Menet közben az akkori ifjú Titán - aki nálunk segített akkoriban, azóta Ő is vakvágányra tévedt:D - felhívott, hogy ez, meg az, meg ilyenek történtek... Ahogy beszéltünk csippant a telefon, gondoltam, a kevés rendelkezésre álló kredit miatt... HÁT TÉVEDTEM!:)
Ő írt egy üzenetet... "Tudod, azon gondolkodom, hogy miért is várjunk azzal a hívással, ha már most itthon vagyok!:)" Ez jelent meg a kijelzőn. Nagyot dobbant a szívem! Felhívtam... Csacskaságokról beszéltünk (Gyöngyösön voltak, a telek végén levő magaslesen ücsörgött, és rám gondolt, ezért írt, utazás, lehetséges randi, egymás szokásos "húzása"), de jó volt hallani a hangját, miközben támasztottam a bejáratnál a korlátot... Nehéz volt bontani a vonalat - részemről legalábbis - de megindultak az arcok befelé... Hát, a zenéért sok mindent...:D
Jó, NAGYON JÓ volt hallani a hangját... Azt tudom, hogy még este írtam Neki üzenetet, hogy örültem volna, ha ott lett volna velem... A válasza az volt, hogy megtehette volna, hisz' délután kettőkor fogott talajt... Mármint a repülőgép ferihegyen...:D
Remélem, sosem fogom elfelejteni...
Holnap. folytatása következik...
