Kezdek hozzászokni - sajnos - hogy napi 3-5 órákat alszom csak.Furcsa... Ma éjjel is... Az meg egyenesen halál, hogy mikor szabadnapos vagyok, és lenne lehetőségem pihenni, akkor éjje közepén/hajnalban már talpon vagyok, mikor dolgozni kell mennem, akkor meg aludnék még, de akkor is sokszor előfordul ugyanez, csak esély utána már nincs a visszaalvásra.Szeretnék már egy jóízű 8-12 órás ÜRES és álmok nélküli alvást!!:)
És jönnek a gondolatok... Szeretném ilyenkor(is) kiüríteni az agyam, és elfoglalni magam valamivel. Ilyenkor blogokat olvasgatok és elmélkedek.
Hogy miről?Hát sok mindenről... Természetesen a legfőbb "gondot" most az életem elmúlt 3 hónapja, illetve a GYÖNYÖRŰ 20 hónapja teszi ki. De, ilyenkor sok mindenen agyalok még. Olvasom mások mindennapjairól, érzéseiről, gondjairól, örömeiről, bánatairól,stb bejegyzéseket, és elmélkedek...
Sok mindent nem értek magamban, ezáltal az emberekben sem... Miért? NA, ez az, hogy szinte mindenki "miértezik" az élet több pontján. Mit is kergetünk valójában az életünkben?Sok mindent és mégis semmit.Én most konkrétan a múltat szeretném ismételten jövővé varázsolni, bár nem igazán egyszerű a feladat - már amennyiben ez lehetséges is lenne. A jövőt kéne kergetni, de az meg mindíg előttem lesz egy-két taktussal. Munkát?Pénzt?Igen, sajnos azokat is, csak ez már a mai úgymond "fejlett" társadalom konvenciója Bolygónkon. Önmegvalósítást? Mi is az valójában?Nem tudni, szerintem senki sem tudta/tudja megmondani.Olvastam sok BÖLCS idézetet híresebb emberektől(költők, írók, politikusok, hadvezérek,filozófusok,stb) Közösségi oldalakon, akár blogokban, mik az emberi élet és lélek jellemzése frappánsan,jó tanácsok,bölcsességek,stb de ezeket sem egy ember írta le vagy mondta el, ergó Ők sem tudták teljes egészében felfedezni magukat. És szerintem pont emiatt, én,mi(gyarló emberek) sem tudunk teljes egészében zöldágra vergődni ezzel a dologgal.Én biztos nem...Pedig szeretném... Sok mindent szerettem volna/szeretnék most illetve a jövőben elérni.Akarni kell! Én meg nem tudom miért, sosem voltam bizonyos helyzetekben annyira karakán, hogy olyan döntést hozzak, ami pozitív irányba mozdította volna adott estben az életemet (akár a magánéletemet is).Partnert?Szerelmet? Igen azt is, hiszen az ember társas lény, és néhány kivételtől eltekintve mindenki egy testi/lelki társsal szeretné élni azokat a napokat amik megadatak Neki.A szerelem meg..., hát nem tudom,erre nem tudok mit írni... És nem azért, mert a padlón vagyok és csalódtam volna,hanem azért mert bár tudományos magyarázatokat elkezdtek kidolgozni már, de nem teljes a kép.Lehet, hogy egyébként addíg lesz csak varázsa a dolgonak:) Testiséget?Hát, az is egy opció, csak egy idő után kiég az ember, és nem a másik lelkével szeretkezik a testük segítségével, hanem két darab hús ér egymásba, és egy-két perces testi örömöt nyűjt, nem pedig két lélek összefonódását!Voltak nekem is ilyen eseteim, de az igazi szeretkezést, Vele tudtam csak átélni! Tudást?Igen FŐLEG azt, csak sosem lesz a mienk a teljes valójában... Mert nem lehet az.Mert tudhatunk/tapasztalhatunk sok mindent, valami mindíg elmarad, valamit úgysem fogunk megtudni/megérteni.
Sorolhatnám azokat a dolgokat is, melyek engem is motiválnak - ha egyáltalán ez a megfelelő szó ide... Család,otthon, gyerek... Ezeket én természetesnek veszem/venném, ha lenne kivel(és azt hiszem/hittem, hogy rátaláltam),de jobban belegondolva ezek is csak a társadalmunk elvárásai, nem saját igény.Ez alól a gyerek a kivétel, hiszen a fajfenntartási ösztön az létezik az emberekben is, tehát az tényleg egy kívülálló dolog. Természetesen, ez nem minden emberre vonatkozik,de az ösztön mélyen legbelül ott szunnyad mindenkiben!
És végül, de nem utolsó sorban... Boldogság?Az biztos nagy motiváció, bár valaki fogalmazza meg, hogy mi is az...Nem lehet... Érzés, ami felemeli az embert, és továbbsegíti egy újabb szintre.De annyira megfoghatatlan, hogy az már szinte fájdalmas... Mikor,hogyan,kivel,miért,meddíg leszel/vagy boldog?Mert, ha valaki azt mondja, hogy boldog vagyok,akkor el lehet gondolkodni, hogy VALÓBAN AZ-E, vagy csak azt ÉRZI?Mert nem tudja/nem tudhatja!Én is éreztem boldogságot - húú,elmúlt 20 hónapban csak azt éreztem:) - ennek ellenére (valószínűleg a kialakult helyzet miatt is) rá kell, hogy jöjjek, hogy SOHA nem leszek TELJESEN boldog, hiszen nem tudom, hogy mit is takar a szó a betűk/érzések mögött...És ez most nem keserűség, hanem csak a gondolatom... Olyan, mint a vallásokban Isten személye... Beszélünk Róla, hiszünk Benne, de senki sem tudja elmondani leírni, hogy láttam/találkoztam Vele.
Jó lenne valahogy felűlról bámészkodni mindenre, és nem az átlaggondok és érzelmi viharok csapdájában vergődni nap mint nap... Sok embertársamnak kívánnám ezt...
