Hát eljött ez a perc is... Tömören - mert miért is kellet volna kertelnie - közölte, hogy ne reménykedjek, mert nem érzi úgy, hogy mehet tovább a dolog...
Most üresnek érzem magam, de majd a magányos éjjeleken, nappalokon, percekben, órákban eszembe fog jutni... A Lénye, a mozdulata, a tekintete, az ölelése, és természetesen a teste... A mosolya, az illata, a hangja.. A kedvessége, a szerelme, a szomorúsága... Az, hogy nem fogunk többet ruha nélkül "tervezni":), hogy mit és hová, és hányszor, és hányan...
És minden, ami Vele kapcsolatos... Mert most MINDEN Hozzá fűz... Minden lélegzetvétel, minden dolog és érzés... Gyöngyös, Budapest, Velence, Sióagárd, Veszprém... Edinburgh...
Állatkert, Városliget, Vár, Gellért hegy, Zugló, szóval teljes Budapest... Koncertek, bulik, sörözések, vacsorák... Szeretkezések... És a Leánykérés... Pillanatok,gondolatok melyek el fognak veszni mindkettőnk számára, mert elsodort minket egymástól valaki, vagy valami...
Döntött... Én nem szerettem volna, hogy ez legyen a végső döntése, mert benne lógott a levegőben még valami más is... Ellenben ez is esélyes volt... Nagyon is!
Valahol már csak magamat ámítottam, mert nem tudni miért - elképzelhető, hogy egy próbálkozást Ő is megtett - máshogy döntött.
Lehet, hogy a túlzott "ígyszeretlek-úgyszeretlek" dologgal szaladt tele... Nem tudom... Azt ígérte, hogy küld majd egy levelet, a kérdéseimre... Meg fogja tenni. Elolvasom, és újabb miértek, újabb kérdések fognak felmerülni, de mivel SZERETEM - és most csak hálát tudok adni az Isteneknek - és messze van, nem fogjuk látni egymást! Képtelenség...
Lehet, hogy letilt minden fórumról, hogy egy zakkant pillanatomban nehogy megkeressem, és elkezdjek "udvarolni"... Mert az nem udvarlás lenne... Zaklatás, számonkérés, a valós, vagy képzelt duzzogásaink felhánytorgatása... Ha meg nem ez lenne, akkor elkezdeném bombázni hasonló dolgokkal, mint anno ismerkedésünkkor(na, vajon mi is volt az?! :) ) az meg kényelmetlen lenne Neki, és ha megpróbál leállítani, én egyre inkább felhergelném magam, és vitába csapna át a dolog...
Ilyenkor szerintem szinte minden EMBERnek - nemtől függetlenül - fel fog merülni, hogy "ki is az, aki jobbat nyújthat nálam?" ilyen-olyan téren... És én tudom magamról, hogy sajnos ilyen vagyok... Ha meglátom a közösségi oldalakon, hogy "Kapcsolatban" azonnal elkezdek remegni és spekulálni. De mi végre?! Nem tudom... talán, mert magányosnak érzem magam... Talán azért, amit Ildika sokszor mondott, mikor erről beszéltünk?"A szerelem birtokló, a szeretet odaadó" És ami szintén egy igaz mondás, bár ilyenkor ezt nem tudja hideg fejjel senki sem mérlegelni/megérteni - by Ildika - "Ne azt nézdd, hogy most kivel van, hanem azt, hogy mennyi mindenkié NEM AKART lenni akkor, mikor együtt voltatok! EZT becsüld meg!"
Kész! Nemsokára írok még...
SZERETLEK Katinka
