Ma Mónikával volt randim... Megpróbált sokmindent... Szokásos volt... Szövegelet, szövegelt, ha én próbáltam szóhoz jutni, akkor belémfojtotta a szót, és mondta tovább... Hi-hi... Ismerős... De a végére megállapodtunk... Elmondtam én is, hogy mit érzek Katinkával kapcsolatban, hogy én hogyan láttam a dolgainkat...Elmondta Ő is, hogy hol hibázhattam/hibáztam, hiszen ismer...

Nem hiszem, hogy megértettem volna mindent, nem hiszem, hogy Ő is mindent megértett volna... Who knows?! Nem bíztatott, nem áltatott, hogy Katinka és én újbó... Neki is írt éjjel valószínűleg sok mindent, hogy valamerre mozduljon már el a dolog, mert így senkinek sem jó...

Éjjel nem tudom mi volt... Katinkával kötetlenül beszélgettünk, utána meg hirtelen végeszakadt... Tudom is, mondta is, hogy még tanulnia kell, mert KELL... Csak hűvös lett egy picit... Nem tudom miért, remélem nem bántottam meg semmilyen keresztkérdéssel...

Reggel agyon voltam ütve... Azt sem tudtam hol vagyok... Az állatok közé is úgy mentem, hogy az már életveszély volt... Nem elefántokat láttam, hanem valami szürke hegyet, előtte Katinkával...

Jó volna már felébredni... Nagyon jó volna...