Nomen est omen... A felvett név annak, aki ismeri sokat elmond... Raistlin kiköpött olyan, mint én, csak Neki van egy előnye... csak a képzeletben létezik... Én meg valós vagyok...

Megegyezünk sok mindenben... Nem találja a helyét Ő sem... Én meg depláne, bár idősebb vagyok már, mint Ő... Nincs most célom... Ez hiba...NAGY hiba... Miért nincs?! Nem tudom, pedig szeretnék rájönni... Frankón...

Sokszor gondolkoztam már ilyenen az elmúlt 10-15 évben... Csak mindig volt valami, ami elterelte az ilyen jellegű gondolatok felől a figyelmemet.Ki is vagyok valójában? Mit is szeretnék elérni? Raistlin - a regénybeli - rádöbbent már... Én miért nem?

Végül is, mi az ami kell nekem? Nem tudom... Sokszor képzeltem magam bele az Ő helyébe... Mert testvérek vagyunk, csak Ő megtalálta a célt... A TUDÁSRA szomjazott... A hatalomra, mit később meg is bánt...

Nekem nem kell hatalom... Nem tudnék mit kezdeni vele... Tudás? AZ igen! De ez is kevés... Nem akarom, hogy velem kísérletezzenek a NASA-ban, vagy engem hajkurásszon minden elmeroggyant diktátor... Én azt a tudást szeretném megtalálni, hogy mi a célom...

Talán kisemberi céljaim vannak... Így igaz... Szeretet, partner, család, gyerek, otthon, sír... De ez mire jó?! Nem tudom, mert nem értem el teljes egészében sosem egyiket sem... Illetve igen, de...

És a szokásos... DE... Raistlin el tudta/akarta magát határolni az ilyen egyszerű semmilyen célok elől... Neki megvolt a legfőbb cél, amit véghez is vitt... Tudom, tudom Fantasy...

NEKEM! Nekem mi a célom?! Jó volna tudni, mert akkor élni tudnám az életemet, és tenném azt amit akarok...

Remélem meg fogom találni valahogyan a válaszokat...